Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberek

 Jézus minden egyes embernek emberi nemességet és méltóságot tulajdonít. Mindez benne foglaltatik az ember istenképűségében. „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (Ter 1,26), olvassuk már a Biblia elején. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25,40/45) Tehát Jézus, Isten Fia azonosítja magát a társadalom legkisebbjeivel. Ezzel pedig a legmagasabbra értékeli őket. Jézus szemében minden ember kivétel nélkül homlokán viseli az istenképűség nemesi bélyegét.

 

Vitathatatlan, hogy Mohamed milyen lekicsinylően és pesszimisztikusan vélekedett a nőkről. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy számára a nő csak élvezeti cikk és munkaeszköz volt. Ez kiviláglik abból is, hogy tizenegy felesége és négy ágyasa volt. Kézenfekvő, hogy az iszlám házasságjogban a férfiaké minden előny és a nő szenved minden hátrányt. Egy férfinak – ha lehetősége van rá – négy felesége lehet.

Mennyire más ez is Jézus Krisztus Evangéliumában. Jézus Krisztus kereken megtiltja a válást. „A férfi dicsősége az asszony.” Ez egészen más, mint amikor a nő a férfi játékszere és szolgálója. Jézus kíséretében asszonyok is voltak, ezzel is egyenjogúságot és méltóságot adott az asszonyoknak. 
     És még egy: minden vallás ítéletet tartogat a megesett asszony számára – Jézusnál bocsánat várja őt. Mikor házasságtörő asszonyt vittek elé, Jézus így szólt hozzá: „Senki sem ítélt el? Én sem ítéllek el.” (Jn 8,10-11) Jézus az egyetlen, aki ezt az asszonyt vádolhatná, mert ő maga makulátlanul tiszta, s mégis ezt mondja: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8,11) 
     Mária Magdalénának, akinek már sok férfival volt dolga, nemcsak hogy megbocsátott, hanem feltámadása után neki jelent meg először, s így arra méltatta, hogy a feltámadás első hírnöke legyen.

c) Fatalizmus
A fatalizmussal Mohamed Istenről szóló tanításában találkozunk. Isten mindenhatóságának túlhangsúlyozása el egészen az önkényuralomig, szükségszerűen kihat az emberről szóló tanításra is. Ez a kihatás a fatalizmus, melyet helyesen végzet-hitnek fordíthatunk. Minden, ami velem történik, Allah akaratából történik. A fatalizmus korlátozza az ember felelősségét, sőt meg is szünteti, azon kívül lustaságot szül és gátolja a haladást. Mohamed tanításában Allah mindenhatóságából despotizmus lett, és félelmetes feszültség támadt az ember szabadsága és Allah mindenhatósága közt. Mivel Mohamed csak ember és nem Isten fia volt, érthető, hogy nem tudott igaz kijelentés adni Istenről, pedig ezen múlik minden.

Jézus hirdette az embereknek Isten hívását: jöjjetek én hozzám, maradjatok énbennem, és ezzel már hirdette az ember felelősségét is abban, hogy elfogadja vagy visszautasítja a meghívást. Jézus Krisztus szabadságot adott az embernek. A szabadságon alapuló felelősség adja az emberi méltóságot. Jézustól tudjuk – Ő pedig Isten kijelentését adta nekünk –, hogy Isten a maga bölcsességében úgy rendelte, hogy mindenhatósága nem nyomorítja meg az ember szabadságát és felelősségét, hanem teret ad annak. A fatalizmus csak a szolgalelkűség talaján nőhet ki. Boldogok és hálásak lehetünk, mert tudjuk, hogy Mohamed és az iszlám fatalizmusa téves.

images.jpg

 Jézus nem azt tanítja, hogy fussunk ki a világból,  hanem azt, hogy Ő megőriz a világban. Magát a világ  legyőzőjének jelenti ki: „A világban üldözést  szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot.”  (Jn 16,33) 
          Ha vele életközösségben vagyunk, mi is belső  győzelemre juthatunk a világ felett. Minden szolgálatot  teljesítő hívő ember élő tanúbizonysága annak, hogy a  keresztények nemcsak panaszkodnak a bajok miatt, hanem bátran szembenéznek velük és belsőleg, de olykor külsőleg is legyőzik őket.

Felebaráti szeretet 
Jézus Krisztus Evangéliumában a felebaráti szeretet a központi tanítások közé tartozik, míg a többi vallásban ez nem szerepel önálló tanként. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39), mondta Jézus.